Parádés hétvége

  Csütörtökön elkezdődött a farsangi karnevál. 

   Tudni kell azt, hogy a németek öt napig ünneplik a farsangot. Ilyenkor az üzletek hamarabb bezárnak, az emberek jelemzbe bújnak és buliznak. Mindenki kérdezte tőlem, hogy mibe fogok öltözni, én pedig csak pislogtattam. Nem tudtam, hogy ekkora „cécó”  a farsangi karnevál. Tényleg mindenki, aki csak teheti jelmezben van és pont ettől olyan érdekes. Nem meglepő, ha a buszon egy tehén ül veled szemben, vagy éppen Superman melletted. Az a hihetetlen inkább, ha nem viselsz semmilyen feltünő vagy színes ruhát. Az utcákon hangos zene szól, koncertek, rendezvények vannak és mámoros emberek.

   Tegnap néhány itteni önkéntes csajszival elmentem Pellingenbe a farsangi felvonulásra. Több csoport vonult fel, sör-, bor-, pálinkával kínálva az embereket. Csokit, popcorn-t, cukorkát, chips-et dobigáltak, így üdvözölve minket: „Helau!”

Kis részlet a falusi parádéról:

                                                     

   

Én indián lány voltam. :D

   Szombaton a családdal elmentünk Bernkastel-Kues-ba. Ez egy kisebb város, ahol régi-régi házak vannak, melyek a tipikus német város képét mutatják. 

Kis nézelődés után felsétáltunk a szőlősbe. Gyönyörű volt a kilátás.

Mozel folyó

Mindehol szőlő

Híres borok

Kis házikó

Réges régen...

És itt ettünk :D

Ami itt még felkeltette az érdeklődésem az, a Tündérmese szálloda, ahol minden szoba egy-egy tündérmesét ábrázol. Csodás lehet, egy olyan szobában aludni amely a kedvenc meséd ábrázolja. :D Legalábbis szerintem.  Kivülről egy egyszerű szálloda, de belül állitólag gyönyörű. Nem mentem be sajnos, de egyszer tuti visszajövök.

A szálloda

Felirat hozzáadása

 


   Mai terv az volt, hogy megyünk a trieri parádéra, de sajnos annyira fújt a szél és esett az eső. hogy elmaradt minden. Pedig a városban biztos sokkal nagyobb és izgalmasabb, de kezdésnek nekem ez is épp elég volt. :D

    Holnap újra kezdődik a suli, és minden a régi kerékvágásban lesz. Pánikra viszont semmi ok, hisz itt egy perc sem unalom. 

                                                                        U.i.: Köszönöm az olvasóimnak, hogy figyelemmel követtek.  :)

Valahol a nagyvilágban

   Húh, igen! Egy fárasztó hétfőt tudthatok magam után.

   De kezdjem inkább az elején.

Vasárnap volt egy nagy találkozó Trierben. Megismertük egymást, egymás befogadó családját és egymás segítőit. Egy szép kis vegyes társaság keveredett össze Európából, Dél-Amerikából és Afrikából.

Ízelítőként egy kis csapatépítő játékot játszodtunk, majd mindenki megkapta a "batyuját", benne a füzet, írószer, térkép, órarend. Újra kisdiáknak érzem magam. Csak most picivel több felelősséget érzek a vállamon.  

   - Picivel? Vajon? - kérdezem. "Nagyélet", hogy egyedül vagyok, szülők nélkül, de csak most kezdek ráébredni, hogy "Hoppá! Én már nem vagyok kisgyerek! Itt az ideje felnőni."

   Hétfő reggel máris korán kellett kelnem. Fél nyolckor reggeliztünk, majd a "segítőm" ide jött Pluwigba és együtt mentünk busszal Trierbe. Nyolc órakor felszálltunk, és útközben minden kicsi helységben megálltunk a buszmegállókban, Szóval a 10-13 kilóméteres utat 40 perc alatt tettük meg. (Jól indult a nap :P) Aztán leszálltunk, majd sétáltunk, majd megint buszoztunk, végül megint sétáltunk és kilenc előtt pár perccel már a nyelviskolánál voltunk. 

   Elkezdődött a tanítás. Intenzív német óráink vannak egy kedves tanárnővel és egy vagány tanárral.

Ma még csak alap dolgokat tanultunk, ami számomra könnyű volt, de csak ezután jön a neheze.

Órák után, a segítőmmel elmentünk ilyen-olyan papírokat intézni, ami elég fárasztó volt.

Majd délután egy kis város nézés és utána haza kipihenni a fáradalmakat. :D

   Holnap már egyedül fogok buszozni. :D  Élvezem nagyon ezt a nyüzsgést.

                        Sok képpel nem érkeztem, hisz még erre nagyon nincs időm, de íme:

                          (jelenleg sajnos rossz idő van, de ha minden igaz jövő héten napsütés várható)

Szőlős és Trier egy része
(tudni kell, hogy híres borvidék Trier és környéke)

Katedrális

Színes házak :D

Valahol a nagyvilágban

"Több kéz, többet húz!" 

   Az önkéntesség, mondhatom egyik legszuperebb dolog a világon. Új kapcsolatokat köthetsz, barátokra lelhetsz és érzed, hogy IGEN, én tartozom valahová. De tulajdonképpen mi is az önkéntesség?
   Egy olyan szabadon választott munka, amiért anyagi szolgáltatásokat nem várhat el az önkéntes - írják az "okosok". Szerintem pedig egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy főként segíts másokon, hogy jobbá tedd a közösséget, amiben élsz. Lehetőség a szocializálódásra, arra, hogy egy kicsit kilépjünk a szürke hétköznapjainkból és arra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból.
   Én két éve vagyok önkéntes, és hálás vagyok a szervezetnek, hogy befogadtak, hogy támogatnak és hogy rengeteget tanultam tőlük. Az ők segítségükkel vagyok én most Németorszában önkéntes. Tegnap érkeztem :). A reptéren egy aranyos lány várt, ő lesz egy hónapig a "segítőm". Trierbe mentünk ezután, meglátogattuk a szervezetet, aki befogadott, majd sétaltunk, kávéztunk (húúú itt bögre számra isszák a kávét <3 ).
   Jelenleg Pluwigban lakom, egy nagyon, nagyon kedves családnál. Egy hónapig fogok itt lakni, és egy hónapig lesz német óra Trierben (10-13 km). Más önkéntesek is vannak természetesen rajtam kivül, velük holnap találkozom a Welcome Partyn. Már nagyon várom. :D

   Ez a blog az élményeimről, tapasztalataimról fog szólni egy teljes éven át. Minden hónapban, ahogy az időm engedi írni fogok. Ha van kedved tarts velem!

U.i.: Hamarosan képekkel is jelentkezem :)