Mindig valami új!

   "Hurrá, március! Beköszöntött a tavasz!"

   Egy ilyen mondattal kellene indítanom, de sajnos itt még fúj a szél, esik az eső, olykor-olykor havazik. Talán az időjárás is közrejátszodt, hogy rég nem volt új bejegyzés, hisz ilyenkor kinek van kedve bármihez is, de annyi újdonság történt velem az elmúlt pár hétben, hogy meg kell osztanom veletek.
   Nos, az első újdonság az, hogy elköltöztem a családtól. Múlt hét óta egyedül lakom Korlingenben. Ez egy kis falu, üzlet sincsen itt, csak egy kocsma, viszont közel van a város, bármikor jöhetek-mehetek busszal, és nekem ez így tökéletes.

Kilátás a szobámból

   A második újdonság az, hogy már nem járok nyelviskololába, hanem dolgozom egy családközpontban ( "FamilienZentrum Fidibus"). Nagyon szeretem, nagyon szeretek itt lenni, hisz minden nagyon érdekes. Minden nap különböző csoportok jönnek foglalkozásra és mindig különböző módszereket alkalmaznak a gyermekek fejlesztésére. Például: van olyan csoport, ahova egész pici, pár hónapos gyerekeket hoznak az anyukák, lerakják őket a földre, hagyják, hogy bármivel játszodjanak, szocializálodjanak, énekelünk együtt, különböző tárgyakkal (zörgő tojás, fa pálcika, rongyok) ritmusgyakorlatokat végzünk a szülőkkel és gyerekekkel együtt. Ezen kívül van olyan csoport, ahova nagyobb gyerekek jönnek és különböző hangszereken tanulnak játszani, énekeket tanulnak, ritmikus gyakorlatokat végeznek, és persze mindezt játékosan. Egyszerre pedig max 5-6 gyerekkel foglalkozunk. Az én kedvenc csoportom a 0-99 éveseknek való foglalkozás. Ilyenkor jöhet bárki, kisgyerek, anyuka, apuka, nagymama, nagytata, akár dédnagyszülők is, és az egész család együtt lehet. A gyermekek játszodhatnak, barátkozhatnak, a szülők beszélgethetnek, kávézhatnak, ehetnek-ihatnak, majd a végén együtt közösen játszunk. Nagyon barátságos hely, számomra olyan, mint egy második otthon.
   A harmadik újdonság, az kapcsolódik az előzőekhez, mivel nem csak én költöztem el és nem csak nekem van munkahelyem, hanem a többi 12 önkéntes is máshol lakik, és különböző helyeken dolgoznak. Itt, Trier környéken csak négyen maradtunk.         Február utolsó hétvégéjén búcsúztunk el egymástól, de nem örökre, hiszen lesz az év folyamán négy szeminárium, ahol mindig együtt leszünk pár napig. Az első áprilisban lesz. Már várom nagyon.  Kiváncsi vagyok kinek mennyit fejlődött a német nyelvtudása. Én úgy érzem nekem fejlődik, de olyan nehéz sokszor. Az biztos, hogy nem a legszebb nyelv a világon, de muszáj lesz megtanulni, és annak ellenére, hogy nehéz, az emberek többsége nagyon türelmes, segítőkész és ha szükséges elmondják lassabban a mondatot, hogy értsd meg, legalábbis én ezt tapasztaltam.
   Visszatérve a búcsúzásra, nagyon megható volt.

Mi, vagyis az önkéntesek, a családok, a "couch"-ok, a partnercsoportok tagjai, az alapítvány tagjai elmentünk templomba. Gyönyörű mise volt, soha életemben ilyent nem láttam és lehet ha nem is fogok. Gyönyörű hangú kórus köszöntött minket, majd a pap. Mivel az önkéntesek még nem beszélnek németül és angolul is kevesen, hogy is lehetne megtartani egy misét úgy, hogy mindenki számára érthető legyen? Mi az amit mindenki ért? Hát a mimika, a mutogatás. Nos, a pap bácsi ezt jól tudta. Levette a reverendáját, fekete farmerjéből előkapott két fehér kesztyűt, azt felhúzta a kezére és pantomimezni kezdett. Majd megfogta a kezünk, felálltunk és mind a tizenhárman az oltárnál álltunk. Majd a többi ember is feállt a pap utasítására és őt utánoztuk. Integettunk, ugráltunk, tapsoltunk majd helyet foglaltunk.     Énekeltünk, áldoztunk majd elmondtuk a "Mi atyánk, aki a mennyekben vagy" imádságot. Érdekes volt ez is, mert mindenki az anyanyelvén mondta. Ezután, ettünk-ittunk együtt és mindenki megint bemutatkozott, mint az elején és elmondtuk, hol fogunk dolgozni, lakni. A többség elutazott.
   Este pedig két ukrán fiatallal és a családainkkal bowlingozni mentünk. Itt a bowling pálya felér egy kisebb bulival, minimum 10 pálya, fények, zene, neonos bowling golyók.

A hónap folyamán próbálok majd a munkámról is kép feltölteni, és majd bővebben írni róla, mikor jobban átlátom a módszereket és amikor már én is taníthatok. 

Alig várom :D

Addig is élvezzétek ki otthon a napsütést 🌞